Eltévedünk!?

Majdnem mindenkivel előfordult már, hogy eltévedt. Na, nem a megtévedésről beszélek, hanem szó szerint, az eltévedésről az utcai közlekedésben. Velem, velünk már sokszor előfordult. Na, de hogyan éljük túl anélkül, hogy megijednénk? 

Nem kell idegen országban sem lenni ahhoz, hogy eltévedjünk, itthon, kicsi országunkban is meg tudjuk tenni. Vannak rövid, apró eltévedések, de vannak hosszabbak is. Rövid például, ha a körforgalomban elfelejtesz kimenni. 

Sopronból jöttünk haza és egy körforgalomban elfelejtettünk kijönni. Körbementünk kb. négyszer, mire rá jöttünk, melyik a helyes kijáró. Már elsőnek is meg volt, csak akkor olyan jót beszélgettünk férjemmel, hogy elfelejtettünk kimenni. Utána már a nevetéstől nem találtunk ki. Buta helyzet igaz? Azóta is a vidám emlékeinkhez tartozik.

Hol tévedhetünk el?

Legjobb eltévedős helyzetek, a körforgalmak. Nagyon szeretem őket, hiszen gyorsabbá, könnyebbé teszik a közlekedést.

Áruházból kifelé jövet körforgalomba botlottunk, hiszen egy-egy áruházból a legkönnyebben körforgalmakon keresztül folytathatjuk utunkat. Sajnos, este, sötétben könnyebb eltévedni. Így jártunk egy bevásárláskor is. Áruházból ki, körforgalomba be, körforgalomból ki. Hurrá, rossz úton, ahonnan nem lehet le térni, hiszen autópálya kezdete. Semmi baj, nem messze a kitérő. Mivel sötét volt, eltévesztettük. Igen ám, de hová visz az autópálya? Hol tudunk legközelebb lejönni. Szerencsére akkor még nem kellett ezen a szakaszon autópályadíjat fizetni. Gond egy szál se. Ásványvizet vettünk, volt felvágott, zsemle, gyümölcs, gondoltuk éhen-szomjan nem halunk, valahogy csak haza jutunk. Mire rá jöttünk hol vagyunk, már Üllőnél jártunk.

Anyósommal is eltévedtünk, vásárolni voltunk vele Budapesten. Áruházból kijövet, férjem rossz sávba sorolt. Nem baj, majd a következő sávban helyre hozzuk. Anyósomnak mondtam, hogy itt van a Nemzeti Színház, úgy sem látta még. Igen ám, de megint rossz sáv, így átmentünk a következő hídon Budára, onnan vissza. Hídon visszafelé mondtam Mamának, hogy most láthatja a Nemzeti Színházat a másik oldalról is. Szegénykém annyira pánikolt, hogy majdnem sírva fakadt. Alig bírtuk megvigasztalni. Mi jól éreztük magunkat, nem mérgelődtünk, nem veszekedtünk, így ő is megnyugodott.

Garázsépítés

Munka után elindultunk a garázs tetejére hullámpalát vásárolni. Természetesen a budai oldalon találtunk elérhető áron. Hazafelé tönkre ment a GPS. Marad a térkép, a tájékozódó képesség. Én abban jó vagyok, ha tudom, hol járunk és nem sötét este van. Az autó tetőcsomagtartója megpakolva hullámpalával, az eső esik és fogalmunk sincs, milyen utcában járunk. Férjem közli velem, hogy nézzem a térképet. Igen, de az autóban menet közben nem ajánlatos belső világítást használni, szemüvegem nincs nálam, hogy valamilyen utcai lámpánál lássam, milyen utcában járunk. Szóval teljes tudatlanság. Itt volt férjem először ideges, mivel félt, hogy ha sokat mászkálunk a megrakott autóval, akkor az is tönkre megy és elakadunk valahol. Mivel tudtam melyik oldalon vagyunk, így becéloztam az egyenest. Tippem szerint arra volt a Duna. Bejött.

Hogyan éljük át, ha eltévedtünk?

Tehát, ha véletlenül eltévedünk, ne essünk kétségbe, ne ijedjünk meg. Fogjuk fel humorosan. Mi mindig azt mondtuk, hogy most megint beneveztünk az „ismerd meg hazádat” mozgalomba. Nincs veszekedés, nincs hiszti. Felfedezzük a tájat, miközben keressük, merre is járunk.