Boszorkányok elveszett könyve

Újra rátaláltam egy filmre, illetve sorozatra, ami teljesen felvillanyozott. Ez más jellegű, mint amilyeneket eddig néztem. Láttam már pár vámpíros, boszorkányos filmet, pl. az Alkonyat összes részét végig néztem, tetszett is, de nem kötött le annyira, hogy sürgősen meg akarjam nézni a további részeit.

Mivel éjszaka elég sokat ébren vagyok, az alvás nélküli időszakokat tévé nézéssel töltöm. Így találtam rá valamelyik csatornán, a Boszorkányok elveszett könyve című filmre, szerencsére éppen az első évad, első részét adták.

Azóta sem találtam a következő részét a tévécsatornákon, lehet csak elkerülte a figyelmemet, viszont van a neten több ingyenes filmnézési lehetőség. Egyiken már amúgy is regisztrálva vagyok, rá kerestem. Három éjszaka alatt végig néztem az eddig megjelent 2 évad 18 részét.

A történet 2018-ban kezdődik, illetve játszódik, ahol a boszorkányok, vámpírok és démonok próbálnak élni az emberek között, akik nem is tudják, hogy nem csak emberek élnek a földön. A két főszereplő, a Matthew vámpír, Diana boszorkány, kettejük kapcsolatáról, kialakuló szerelméről szól a történet. Ez persze nem egyszerű szerelmi történet, mert kapcsolatukat nem nézi jó szemmel a többi boszorkány, vámpír és démon, mivel tilos a fajok közötti kapcsolat. Ráadásul Diana az egyetemi könyvtárban rátalál egy régen elveszettnek hitt, ősi, mágikus könyvre, amellyel választ kaphatnak a fajok eredetére.

Azért, hogy megkeressék a könyvet, vissza kell menniük 1590-be, ahol Diana az erejét is megismeri és megtanítják használni is. Kalandok, küzdelmek, várnak rájuk, hiszen mindenhol dúl a boszorkányok üldözése.

Mint szinte minden könyvnek, filmnek van mondanivalója, ennek is van. Sőt, nem csak 2018-ban érvényes, hanem most, 2022-ben is.

Ez a film rámutat arra, hogy ne ítélkezzünk arról, amit nem ismerünk. Fogadjuk el a másik embert olyannak, amilyen. Lássuk be, nem élünk, gondolkodunk egyformán, de így kerek-egész a világ. Nem számít, milyenek vagyunk, milyen a bőrünk színe, a vallásunk, a politikai nézetünk, mindnyájan ugyanazt akarjuk: békében élni egymás mellett.

Meg kell tanulnunk bízni egymásban, ahogy Matthew és Diana bízik egymásban. Kettejük kapcsolata a tökéletes bizalmon, őszinteségen és szereteten alapul. A boszorkány teljes mértékben megbízik a vámpírban, pedig az bármikor megölhetné őt. Bízik benne és szerelmében, tudja, hogy az soha nem bántaná, ahogy ő sem bántaná a férfit.

Matthew soha nem hazudik Dianának a múltjáról, őszintén beszél, még a borzalmas tetteiről is.  Ez az őszinteség, bizalom és szeretet hiányzik belőlünk, hiszen sokszor hazudunk, csalunk, hogy elérjünk valamit, hogy hatalmunk legyen.

Akkor még hitele volt az adott szónak, ahogy tudtommal nálunk is, még az évszázad elején. Ha valamit megígértek, azt megtartották, még ha nem is tetszett.

A család minden faj számára a legfontosabb. Matthew anyja befogadja, elfogadja a boszorkányt, hiszen neki a fia boldogsága, élete a legfontosabb. Ellenszegül a többi vámpírral és boszorkánnyal, hogy megvédje kettejüket, hiszen Dianát lányának tekinti.

Démon és boszorkány páros is szerepel a történetben, az ő szerepük is fontos a két főszereplő életében. Démon férfi és nőnek, boszorkány gyermeke születik, akit a boszorkányok el akarnak venni szüleiktől, hogy ők neveljék. A férfi démon édesanyja a nagytanács vezető tagja, de a gyermeke és annak családja pártjára áll, nem a mindent eldöntő, mindent irányítani akaró nagytanácsot segíti.

A filmben játszó színészek játéka szerintem tökéletes. Matthew és Diana arcjátéka, mozdulatai tükrözik érzéseiket, gondolataikat. Matthew közelről fényképezett arcán látni a végtelen szerelmet, gyengédséget Diana iránt, de ugyanúgy látni az áldozatára lecsapó, vérszomjas vámpírt is. Látni a gyötrelmet, kétséget, amikor a vérszomját próbálja leküzdeni Diana szeretetének, kedvességének segítségével.

Diana kezdettől fogva tökéletesen megbízik a vámpírban. Semmilyen félelem nincs benne, mintha sok-sok éve ismerné már. Bízik a férfiban, még akkor is, amikor az, a vérszomján próbál uralkodni. Kedvesen, szerelemmel közeledik hozzá, hiszen egy gyors, váratlan mozdulat az életébe is kerülhet. Nem félelemből teszi, hanem szerelemmel, bizalommal. Az ő arcán, mozdulatain is látszik mindez. A történet elején megpróbál ellenállni varázserejének, átoknak tekinti, hiszen ő csak „ember” akar lenni. Végül rájön, nincs választása, meg kell tanulnia használni, hogy megmentse a fajokat a kihalástól.

Sajnos csak 2 évadot tudtam megnézni, így megvettem a könyveket, ami három kötetből áll. Az utolsóval kezdem, mert tudni akarom, hogyan küzdenek meg az álnok főboszorkánnyal, aki bárkit megöl, hogy hozzájusson az értékes könyvhöz és főleg a hatalomhoz. Békét tudnak-e hozni a fajok között, hogy együtt tudjon élni vámpír, boszorkány, démon és ember?

Mi, emberek, vajon megpróbáljuk valaha? Együtt tud élni fehér, néger és cigány? Együtt tud élni keresztény, zsidó és muszlim? Együtt tud élni jobb és bal oldali politikai beállítottságú?