Lelki segítség

Előző írásomban már szó volt arról, hogy talpra tudunk-e állni egy-egy probléma, nehézség után. Vajon ha közvetlen hozzátartozónkat, szülőnket, testvérünket, vagy gyermekünket veszítjük el, akkor hogyan tudunk talpra állni?

Családi segítség

Családtól, barátoktól, ismerősöktől kapunk-e elég segítséget, hogy túléljük szerettünk elvesztését? Szerencsések azok, akik közvetlen családtagoktól kapnak támogatást, de mi van akkor, ha ők is segítségre szorulnának? Saját fájdalmunk mellett tudunk-e figyelni családtagunkra? Valószínűleg nem.

Sokan úgy élik át a gyászt, hogy magába fordulnak, nem beszélik meg fájdalmukat mással. Sajnos sokszor nem veszik észre, hogy esetleg ha gyermeküket veszítették el, még van másik gyermekük, akinek nagyon nagy szüksége lenne a segítségre. A kisebb, vagy kamaszkorú gyermek hogyan vészeli át testvére, vagy szülője elvesztését?

Hogyan segítsünk?

Csupa-csupa kérdés, amit nagyon nehéz megválaszolni. Sokszor nem is lehet. Vannak országok, ahol természetesnek veszik, hogy pszichológus segítségét kérik. Vannak munkahelyek, ahol szintén van pszichológus, és akinek problémája van, bizalommal fordulhat hozzá, akár önként, akár felettese, főnöke tanácsára is.

Félünk kérni

Mi, miért szégyelljük, ha segítséget ajánlanak, kínálnak? Miért nem veszünk igénybe akár külső segítséget, hiszen talán egy kívülállónak, ismeretlennek könnyebben elmondjuk fájdalmunkat. Sokszor már az is nagy segítség, ha meghallgatnak. Segítséggel is nehéz túlélni egy halálesetet, de talán hamarabb át vészeljük a nehéz időszakot. Visszahozni sajnos nem lehet szerettünket, nem tudjuk meg nem történtté tenni, de nekünk tovább kell élni.

Ha pszichológus segítségét nem szeretnénk igénybe venni, néha az is elég lenne, ha egymással beszélgetnénk, vagy próbálunk találni valakit, aki meghallgat. Lehet, tanácsot sem tud adni, mert remélhetőleg még nem élt át ilyen veszteséget, de ha meghallgatja gondjainkat, azzal is segíthet.