A gyermek az csoda. Ha saját gyermekünk szülő lesz és látjuk amint nemrégen még kisfiunk, kislányunk szülővé válik, hihetetlen öröm és jó érzés. Amikor még kicsi a gyermekünk, eszünkbe sem jut, hogy egyszer ő is édesanya, édesapa lesz. Nem is gondolunk rá, hogy milyen szülő válik belőle.
Emlék
A napokban, ahogy unokáim fényképeit nézegettem, eszembe jutottak fiaim, amikor ugyanekkorák voltak, majd felnőve, még eszükbe sem jutott, hogy talán hamarosan nekik is lesznek gyermekeik.
Húgom lánya, amikor megszülte első gyermekét – nagyobbik fiam, már felnőttként -, szerette volna meglátogatni a picit. Igen ám, de azt sem tudta, mi ilyenkor a teendő, mit kezdjen egy apró pici baba láttán, megkért, menjek el vele. Pedig ajándékot is vett önállóan, segítség nélkül a babának.
Amikor meglátogattuk a kicsit, idegenkedve csodálta. Nem tudom mi járhatott a fejében, de nem merte megfogni. Mint egy kis csoda, nézte a kalimpáló kis kezeit, arcát, de fogalma sem volt róla, mit lehet kezdeni egy ekkora kis emberkével.
Keresztapa
Alig telt el pár év, fiam megismerkedett leendő feleségével, aki meghívta fiamat, legyen testvére kislányának a keresztapja. Fiam boldog volt. Karácsonykor elhozták hozzánk a kislányt, fiam úgy babusgatta, mint egy igazi apa. Most, hogy már van saját gyermeke, én ámulok: ez az én fiam? A fiam, aki néhány éve még nem merte egyedül meglátogatni unokaöccsét, most pelenkáz, játszik. Apa lett.
Másik fiamnak már van két gyermeke. Tegnap mindkét pici a hasán ugrált, hintázott, dögönyözték közösen az apjukat. Néha dombot játsszanak, ilyenkor fiam lefekszik a padlóra, a gyerekek pedig felmásznak rá, mint a dombra. Igazi apa lett, akire a gyermekei boldogan fognak emlékezni, az együttlétekre, a játékokra, stb.
Én is csodáltam a fiamat, amikor megszületett a saját kisfia, hogy mennyire imádja, babusgatja, gügyög neki. Furcsa volt, hogy az én kisfiam apa lett. Büszke vagyok rá.
Mivel nem tudom milyen egy lányos anyának látni, amikor a lánya is anya lesz, mert nekem nincs lányom. Azt hiszem, természetesnek véljük, hogy a lányokban, nőkben alapból benne vannak a szülői gének. Legalábbis így gondoljuk. Valószínű a fiúkban, férfiakban is benne vannak, csak legtöbben vagy eltitkolják, vagy féltik a tekintélyüket, mert régi, berögzött „szokások, gondolkodásmód” miatt azt hiszik, az apai érzéseket, szeretetet nem szabad, nem illik kimutatni. Pedig egy kisgyermeknek akkor lesz igazán boldog gyermekkora, ha mindkét szülőjén érzi a szeretetet, a gondoskodást, és hogy nem csak az édesanyja, de az édesapja is leül vele játszani, mesét mondani, bújócskázni, sőt leül vele a homokba várat építeni.