Tévében nagyon szeretem nézni az ismeretterjesztő műsorokat, dokumentumfilmeket. Mostanában rászoktam az élő műsorokra. Na, nem a néhány magyar csatornán adott számomra nézhetetlen filmekre, hanem pl. a Házvadászok, Vásároljunk szigetet, stb. című filmekre. A filmben főleg amerikai párok, de sokszor egyedülálló emberek is külföldre költöznek és házat, lakást, illetve szigetet szeretnének vásárolni, bérelni. Számunkra elérhetetlen, hiszen itthon nem sokan tudnak összegyűjteni annyi pénzt, hogy ha külföldre költöznek, akkor mindjárt munkát és lakást, sokszor hitelfelvételi lehetőséget is kapjanak. Nem ez a lényeg, hanem ahogy válogatnak, ahogy elmondják az álmaikat, mit szeretnének és végül mi mellett döntenek.
Kritizálnak
Sokszor nem értem őket, hiszen némelyik hisztizik, kritizál. Az ingatlanügynöknek elmondja a vágyait, terveit, majd amikor olyan, vagy hasonló lakást mutatnak neki, akkor kiderül, hogy végül is olyan lakást keres, amelyikből elköltözött, elköltözik. Akkor mi a csodának költözik? Általában azok hisztiznek, akiknek a legkevesebb a pénzük. Nem tudják elképzelni, hogy azt a lakást ki lehet festeni, át lehet a bútorokat rendezni, a falra lehet képeket, díszeket tenni, a kertbe virágot ültetni.
Lehet, én vagyok igénytelen, vagy földhözragadt? Ahogy nézem a lakásokat, benne a bútorokat, már el is képzelem, én hogyan rendezném be, mit változtatnék rajta. Ők úgy viselkednek, mintha nem lenne képzelő erejük, fantáziájuk, mintha szentírás lenne, hogy ha megveszik a lakást, akkor annak úgy kell kinéznie. Amit eddig az előző tulajdonos például hálószobának, vagy gyerekszobának használt, azt ők is csak annak használhatják. Eszükbe sem jut, hogy abból lehet esetleg dolgozó, ebédlő, stb. Legtöbbször azt nézik például, hogy mennyibe kerül. Oké, mindenki ezt nézi. Legtöbb esetben kiválasztja a legolcsóbbat, közben nem számol utána, mennyibe kerül például az ablakcsere, a tetőfelújítás, a kertrendezés, vagy a bútorok megvásárlása. Esetleg mennyi időbe telik a munkahelyére jutni. Viszont olcsó!
Többszobás házakat keresnek legtöbbször, hiszen családjuk is velük fog élni, néha 2-3-5 gyerek. Mégis melyik lakást veszik meg? A 2-3 szobásat, amiben már alapból nem férnek el heten. Miért is? Bájos, olcsó, közel van a városközponthoz, tetszik a konyha, nagy a fő hálószoba, amibe csak a 2 felnőtt költözik be, a gyerekek pedig összezsúfolva a maradék 1-2 szobában, ami sokszor fele akkora, mint a szülőké.
Belefér a „keretbe”
Sokszor belefér a „keretükbe” a nagyobb lakás, a felújítás sem olyan, hogy azonnal el kell végezni, mert pár évet kibírnának az akkori állapottal, hiszen nem romos, nem koszos, csak éppen sárga a fal a fehér, vagy barna helyett, vagy fordítva. A fából készült konyhabútor világos színű, pedig ő sötétet akar. Fából van, tehát festhető, nem úgy, mint nálunk, a legtöbb esetben laminált konyhabútorokkal, amit nem igazán lehet átfesteni. Néhányan bevallják, hogy végül is a többszörösébe került a költözés, mint amire számítottak.
Elgondolkodtam, talán ők csinálják jól? Most azonnal akarják megvalósítani az álmaikat, nem akarnak várni, hiszen most akarják jól érezni magukat. Viszont ha képtelenek a képzelő erejüket használni, akkor miért nem építenek inkább? Hiszen mindenkinek más az ízlése. Az eladó nem fogja olyanra változtatni a lakását, amilyen a vevő elképzelése. Az már legyen az ő gondja. A filmben szereplők pedig úgy viselkednek, mintha az eladónak kötelessége lenne az ő ízlésüknek megfelelően felújítani a lakást.
Még nem jöttem rá, milyen megfontolásból választják éppen azokat a lakásokat, talán azért, mert nekik más az elképzelésük, az igényük, a mentalitásuk? Vajon én mi alapján választanék végül éppen az igényeimmel ellentétes lakást, ha megtehetném?
