Természetesen, mindenki másképpen ítéli meg a munkahelyét. Van olyan munkahely, ami egyesíti azt, amit elvárunk tőle? Vagyis szeretjük azt a munkát, amit csinálunk, jól érezzük magunkat a helyünkön, a közösségben, sikeresek vagyunk, tudunk előre lépni, megbecsülnek, ráadásul még anyagilag is megéri?
Nos, azt hiszem, nagyon ritka, hogy mindez megtalálható egy munkahelyen.
Valami mindig hiányzik.
Előző munkahelyemen nagyon szerettem dolgozni, szerettem a munkát, amit csináltam. Változatos volt, tele kihívásokkal, amit nagyon szerettem. A munkatársak és a főnök viszont nem igazán álomcsapat. Valaki mindig rosszindulatú, pletykás, irigy, vagy csak egyszerűen gonosz.
A főnök? Ő legtöbbször idegbeteg. Kérni, kérdezni nem lehetett tőle, mert mindig, mindenért kiabált. Igazából féltünk tőle. Persze, ha probléma volt, muszáj volt szólni neki, de már előre tudtuk, hogy üvölteni fog. Még akkor is, ha nem, vagy nem mi voltunk hibásak. Ha mégis hibáztunk, hónapokig a fejünkhöz vágta, mintha a világ dőlt volna össze. Az ilyen munkahely hiába ad sikert a munkában, megkeseríti az életünket. Sok egészségügyi problémát is okozhat. Sajnos tapasztaltam. Miért nem váltottam? Nem találtam másik munkahelyet, mivel már nem voltam fiatal. Kénytelen voltam tűrni, míg végül nem volt rám szükség, megszűnt a munkaköröm.
A másik oldal
Jelenleg is dolgozom, a munkanélküli után találtam másikat. A főnök itt is megmondja, ha hibáztam, de ennyi. Nem emlegeti hónapokig. Nincs kiabálás, nincs gonoszkodás. Ha problémám van, bármikor szólhatok, kérdezhetek, kérhetek. Legfeljebb azt mondja, hogy most nem, mert éppen valamin dolgozik, de ha végez, rá kérdez és segít. Ilyen is van. Az ember jó kedvűen megy a munkahelyére, és jó kedvűen indul haza, mert a napja nem idegeskedéssel, gyomorideggel telt. Igaz, nincs előrelépés – bár az előzőnél sem volt lehetőség feljebb lépni a ranglétrán -, de ez nem zavar, hiszen nem akarok vezető lenni. Kielégít-e a munkám? Nem igazán, mert bár nem szalagon dolgozom, minden napom ugyanúgy telik, de nyugalmam van és nincs stressz. Szóval, jól érzem magam. Kell ennél több?
Igazad van. fontos, hogy az ember jól érezze magát a munkahelyén. Én is szeretem,amit csinálok, de csak azt. Eleinte minden rendben ment, még az elismerés is megjött a közvetlen főnököktől. Elismerték a munkámat, hogy jó vagyok benne és gyors, mert itt ez is fontos. Fontos??? Van egy munkatárs, akinél a reumás csiga is gyorsabban dolgozik és még mindig itt van. Ráadásul az év elején tönkretette a nehezen kivívott becsületünket. Áskálódott, gonoszkodott. Most tartok ott, hogy talán újra megvan az elismerés. De el kell viselni ezt a bajkeverő, irigy, rosszindulatú munkatársat. Ráadásul szegény együgyű és buta is, hisz saját maga alatt is vágta a fát. Mindentől függetlenül szeretem, amit csinálok, és nem érdekel a pletykás munkatárs.
Sajnálom, de szerintem nem kell vele foglalkozni. Valószínű egy beszélgetés nem használna. Jól gondolom?
Már elbeszélgettünk vele, de ő csak fújja a magáét, mert őneki „igaza van”
Szomorú és silány lehet az élete, ha állandóan mindenkiben csak a rosszat látja.