Nem mostani a téma, ami ki akasztotta a gondolataimat. Nemrégiben hallottam egy esetet, amiről eszembe jutott a gyerek-szülő – szülő-gyerek, a kettő kapcsolata, kötelessége, kötelezettsége.
Volt téma egy időben a szülőtartási kötelezettség, mármint, hogy a gyereknek kötelessége eltartani a szülőjét.
Nem a törvényről akarok vitázni. CSAK egy példát szeretnék elmondani.
A szülő
Egy szülő eltartja tizen-huszonvalahány évig a gyermekét minden kötelezettség, szemrehányás nélkül, de soha nem jutna eszébe ezért pénzt kérni gyermekétől még akkor sem, ha igazán rá lenne szorulva.
A gyerek
Most igazából attól akadtam ki, amit hallottam egy ismerőstől. Tehát van egy több gyermekes egyedülálló anya, férje több éve elhunyt, azóta egyedül él, dolgozik egyik gyermeke alkalmazásában. Régebben gyermeke fizette a rezsit, telefont, mindent. Most már nyugdíjas a hölgy, sikerült elintézni az özvegyi nyugdíjat is (igaz, ez nagyon-nagyon kevés összeg). Hiába kapná a nyugdíjat, gyermeke elveszi tőle, mondván eddig ő fizette az édesanyja kiadásait, most vissza veszi.
Ez jogos? Szerintem nem.
- Ennek az édesanyának is fel kellene számolnia azt a sok álmatlan éjszakát, idegeskedést amikor kisbabaként, kisgyermekként beteg volt. A betegség miatti virrasztást, orvoshoz rohangálást.
- Fel kellene számolnia a reggeli, délutáni rohanásokat, kapkodásokat, hogy időben óvodába, iskolába érjenek, illetve haza tudja vinni a gyerekeket.
- Fel kellene számolnia, hogy a munkája mellett délutánonként, esetleg esténként tanult gyermekeivel, hogy jó szakmával indulhassanak az életbe.
- Fel kellene számolnia a kamaszkorral járó problémákkal teli napokat, éveket, amíg gyermeke értelmes, komoly felnőtté nem vált.
- Ez az édesanya felszámolhatná azokat a költségeket amelyekbe került a gyermeke felnevelése, taníttatása, mindenféle kiadása, amíg el nem került a szülői házból.
- Fel kellene számolnia azt a kiadást, amibe került, hogy egy jó szakmája legyen, saját cége. Ezeket mind szülői segítséggel érte el.
A gyereknevelést nem lehet pénzben mérni
A gyermekneveléssel járó idegeskedést, gondoskodást, időt, pénzben nem lehet felszámolni, de ennek a gyermeknek eszébe kellene jutnia, hogy ő is szülő lett közben. Ha a saját gyermeke teszi ezt, vajon emlékezni fog ő mit tett az édesanyjával? Valószínű, de akkor már azt hiszem késő lesz bocsánatot kérni, már nem teheti jóvá.
Aki ilyet tesz, annak eszébe sem jut, hogy az édesanyja mennyit adott neki. Még akkor sem, amikor már a saját gyermekét neveli. Egy idő után azt is elfelejti, hogy néha meg kéne látogatni, vagy felhívni. Az én gyerekeim itt laknak a közelben, de olyan, mintha másik országban laknának. Legalábbis a látogatásaik sűrűsége alapján.
Újra előkerült számomra a gyerek-szülő kapcsolat témája. Sajnos egyre több ismerősömtől hallom, a gyermeke nem keresi szüleit, nem látogatja, nem kérdezi meg, hogy érzi magát, családi ünnepekkor csak sms-ben, vagy valamelyik közösségi oldalon köszönti meg édesanyját, édesapját. Miért távolodtak el a gyermekek a szülőktől. Annak idején, amikor szüleim még éltek, nem tudtam volna elképzelni, hogy ne látogassam meg őket legalább hetente. Akkor még nem volt telefon, nem tudtam őket felhívni, de mindig volt időm meglátogatni, sőt, a gyerekeimet is vittem magammal, hiszen egy nagyszülőnek az unoka a legfontosabb és tudtam, hogy örülnek, ha látják őket. Amikor anyósom beteg lett, akkor szinte naponta látogattuk, pedig másik településen laktunk.
Nem értem, a mai fiataloknak miért nem fontos a szülő? Nem érnek rá? Nem kaptak meg valamit? A szülő nem tett meg valamit? Nem hiszem. Megbántotta őket valamivel? Egy szülő annyira soha nem bántja meg a gyermekét, hogy az sértődötten elvonuljon, és ne érdekelje, mi van azzal az emberrel, aki felnevelte, aki segítette, vigyázza minden lépését még felnőtt korában is. Néha egy telefon is örömet okoz.
Ilyenkor megint eszembe jut, ők is szülők, van, vannak gyermekeik. Eszükbe jut, ha őket nem fogja keresni a most még kicsi, de hamarosan felnőtté váló gyermeküktől, esetleg ugyanazt kapják, mint amit ők adnak a szüleiknek?
Igen, sajnos előfordul. Nem tudom, annak a gyereknek, és bármelyik hasonlóan gondolkodónak valamikor is eszébe jut mivel tartozik a szüleinek, az édesanyjának?
Szomorú, hogy ilyen előfordul. De sajnos igen. Gyakran.