Nehéz a pálya-, illetve munkahelyválasztás nekünk, felnőtteknek is, de egy 13-14 éves gyermeknek még nehezebb. Azt hiszem ezen nem sokat segítenek az iskola- és munkahelyi látogatások sem, hiszen ott, abban a helyzetben mindkettő a legjobb formáját mutatja, hogy oda csábítsa leendő tanulóját, vagy alkalmazottját.
Mi hogyan választottunk?
Sokszor nem is jut eszünkbe, miért választottuk szakmánkat, munkánkat, a tanulmányainkat. A szakmám gép- és gyorsíró. Emlékszem, annak idején, tizenévesen, nem sokkal, a 8. osztály elvégzése után, akkor már dolgoztam lakóhelyemen egy szövödében, amikor az unokatestvéreméknél voltunk látogatóban. Egyik unokatesóm a sarokban, az íróasztalnál írógépen dolgozott.
Elhűltem, amikor láttam, milyen gyorsan veri a billentyűket. Abban az időben még nem volt számítógép, és villanyírógép, csak a régi jó mechanikus írógép. Azon is lehetett gyorsan gépelni. Akkor azt mondtam, én is ezt akarom csinálni és ilyen gyorsan akarok gépelni, mint ő. Jó választás volt, nagyon szerettem, és azóta is szeretem a gépírást.
Gyermekünk választása
Nagyobbik fiam karosszérialakatosnak tanult. Vele sokat gondolkodtunk a pályaválasztási időszakban, mert egy 13-14 éves gyerek még nem igazán tudja eldönteni, mit szeretne felnőttként dolgozni, mi az, ami igazán érdekli. Végül megoldódott, mert egyszer segített az édesapjának motort szerelni és nagyon összekente magát. Megkérdezte, ha karosszérialakatos lesz, ott is összekeni-e magát. Mondtam, igen. Lakatos lett, persze azóta kicsit már változtatott, de még mindig hegeszt, csak ma már a robotot tanítja be.
Kisebbik fiam szakács. Ő elsőként a mikrohullámú sütőben sütött süteményt. A fagyasztószekrény alumínium jégkockatartójába öntötte a sütemény tésztáját, bele tette a műanyag elválasztót, hogy már ne is kelljen felszeletelni, majd betette a mikróba. Elolvadt az egész. Így lett szakács. Kreatív, ötletes.
Vegyük észre
Mindenkinek van egy ötlete, egy emléke, amit észre sem vesz, nem is figyel fel rá, ami észrevétlenül alakítja életét. Csak később gondolunk vissza az előzményekre, a kezdetekre. Pedig az ilyen apróságok, előzmények, lehet megkönnyítenék pályaválasztásunkat, vagy gyermekünknek tudnánk segíteni eldönteni, mit is szeretne a későbbiekben dolgozni, mi az, ami érdekli, érdekelné őt, hogy boldog, munkájában sikeres felnőtt legyen.
