Sokan, sok mindenben a szokásaink rabjai vagyunk. Megszoktuk a kávét, üdítőt, mosószert, éttermet, kirándulóhelyet, napi ritmusunkat.
Én például, ragaszkodom a megszokott kávém ízéhez, jól bevált mosószeremhez, pár étteremhez, kiránduló helyemhez, ahová néha járni szoktunk.
Szívesen megyek vissza olyan helyekre, ahol már jártam. Megnyugtató az ismerős várost újra látni, a régi szép emlékeket feleleveníteni. Ha tervbe van egy-egy kirándulás, hogy hová menjünk, én mindig valamelyik régi helyet választom. Vannak kedvenc városaim, helyeim. Óvakodva próbálok ki új dolgokat, például kávét, új tészta márkát.
Változtatunk néha?
Én nem szívesen változtatok. Szeretek mindent előre megtervezni, nem szeretem, ha valaki felülírja. Még a bevásárlást is megtervezem, milyen sorrendben, merre megyek a boltba, ha többfelé kell mennem.
Igaz, ha rá szánom magam egy-egy új kipróbálására, nem csalódok, megszeretem. Sokszor elgondolkodom, miért is nem próbáltam ki már előbb? Ezzel úgy vagyok, ahogy annak idején anyu is. Hosszú évekig nem ette meg a gombát. Vagy azért, mert már kóstolta és nem ízlett, mert esetleg nem volt jól elkészítve, vagy félt, hogy mérgező lehet, nem tudom. Viszont, amikor végül mégis csak rászánta magát, már közel volt a 60. évéhez és nagyon ízlett neki. Sajnálta, hogy eddig kimaradt az életéből. Csak az elindulás, a változtatás nehéz. Szerintem mindennel így vagyunk.
