Kirándulóhelyet keresve, a neten találtam egy leírásra, Ráckeve-Baja útvonal látnivalóira. Csodás, tavaszi kirándulás, amelyet bármikor meg lehet ismételni.
Vidéki kisváros
Mivel Ráckevét és Dömsödöt eléggé ismerem, így a cikk szerinti következő állomást jelöltük első úticélul, Dunaföldvárt. Már voltunk párszor ebben a vidéki, duna-parti kisvárosban, de igazából még soha nem néztünk szét. Inkább átutazók voltunk és pár alkalommal a várban lévő étteremben ebédeltünk arra jártunkkor.
Most, gyalog felsétáltunk a Csonka-toronyhoz, körbe jártuk a szépen kialakított udvart. Sajnos a múzeum és a Galéria, csak áprilisban nyílik, de a gyönyörű kilátás a Dunára és a környező házak tetejére leírhatatlan.
Rövid történet
Dunaföldvár neve a török uralom idején, Jur Hisszarit volt. Szulejmán szultán a mohácsi csata után (1526), Földváron fogadta Buda város tanácsát, hogy átvegye tőlük a város kulcsait. A híres Csonka-torony keletkezéséről nincsenek pontos feljegyzések. A régészeti kutatások alapján, az 1530-as, vagy kicsit korábbi években építhették. Ma múzeumként működik.
„Evlija Cselebi török utazó 1663-as leírása szerint Földvárt háromszoros palánkfal védte, amit két kapunyíláson át lehetett megközelíteni. A belső vár négyszögletes, sarkain kerek tornyokban ágyúk, középen egy épületből, talán egy régebbi templomból átalakított Szulejmán-dzsámi volt, mellette a négyszögletes, erős torony állt.”
Ha már Dunaföldváron jártunk, kissé körbe néztünk. Mit mondjak? Csodálatos, csendes, régies hangulatú kockaköves utcák, a házak között, a járda melletti hatalmas kapuk sejtelmes udvarokat takarnak. Néhányat már kicseréltek modern kovácsoltvasra, illetve lemezkapukra, de még így is az ódon hangulatot idézik.
Kis cukrászda
Rátaláltunk egy kedves kis cukrászdára, ahol kávéztunk és mivel csábító sütemények, torták, fagyik hívogattak, hogy a kávé mellé sütit is kérjünk, engedtünk az ínycsiklandozó süti illatnak. Ha valaki Dunaföldvárra téved, ne hagyja ki a Piramis Cukrászdát, a Kossuth Lajos utcában. Nem fog csalódni. Az egész város tiszta, rendezett, nyugodt. Szívesen költöznék Dunaföldvárra.
Szelidi-tó
Dunaföldvár után a Szelidi-tó következett. Majdnem 30 éve jártam ott, akkor még alig voltak házak a tó partján. Strandolók, nyaralók lepték el az akkori vízpartot. Mára már alig lehet le menni a partra. Nyaralók, motelek, kiadó lakások, éttermek foglalják el a partot. Igaz, még semmi nem volt nyitva, hiszen csak március közepe van, azért találkoztunk pár sétálóval, nézelődővel.
Kalocsa
Következő úticélunk Kalocsa. Első megállónk, a Szent Imre templom. 
A templom 1935-ben, neoromán stílusban épült. Sajnos zárva volt, pedig szerettem volna belül is szét nézni. Most találtam egy 2017-es nyitva tartást, miszerint este 6-ig nyitva van. Igaz, ma már 2019 van, valószínű változott. Következett a vasútállomás, mivel azt olvastam, gyönyörű kalocsai minták láthatóak az épületen. Igen, valóban ott vannak, kissé kopottan, de azért még láthatóak. Sajnos a vasútállomás is zárva volt, a várótermek üvegezett ajtaján be tudtunk kukucskálni, gyönyörűen be van rendezve, a falakon, a bútorokon kalocsai minták láthatóak. Be nem lehetett menni, nem tudom van-e nyitva tartási ideje, vagy teljesen bezárták? Pedig meg kellene mutatni a látogatóknak is.
Nagyboldogasszony Főszékesegyház. Felújítják. Erre mondják, rosszkor voltam rossz helyen. Kalocsa teljes csalódás. Úgy döntöttem, ez után nem érdekel a paprika fesztivál, a világhírű kalocsai minta, a gyönyörű templomai.
Minden város szép, ahol jártatok. A Piramis Cukrászdát ismerem, nagyon sokszor ellátogatunk hozzájuk, ha sütizni, vagy fagyizni szeretnénk. Dunaföldvár nagyon szép város. Vidéki, régies jellegű, gyönyörűen fel vannak újítva a házak, az utcák rendezettek, csendes és mégis nagyvárosinak tűnik. A várat én is nagyon szeretem. Minden évben megnézzük, nem lehet megunni. Hasonlít Ráckevére, de ott nem szeretem a sok szűk, egyirányú utcákat. Az már inkább hasonlít a nyüzsgő nagyvárosra. Ettől függetlenül, lakóhelyemnek Ráckevét is elfogadnám.